Stressz - a 21. századi népbetegség

21. századi népbetegségnek hívják, de valójában nem csak a 21. században jelent meg a stressz. Kicsit utánajártunk és kiderült, hogy már őseink mindennapjainak a része volt, például vadászat közbeni vészhelyzetek során. Aztán ahogy szocializálódtunk az új helyzetek, impulzusok új stresszhelyzeteket teremtettek. 

A stressznek két fajtája van. Biztosan Ti is tapasztaltátok már, hogy hiába negatív a stressz szó hangzása, nem minden esetben negatív a hatása. Pozitív stressznek nevezzük azt, ami segít a nevezzük "fennálló kritikus helyzetek" megoldásában, és ezt követően a szervezet visszatér a normális kerékvágásába. Ezt az érzést általában vizsgák, prezentációk, első randik előtt érezhetjük, és ugye hogy ezekben a helyzetekben 5-10 perc után már el is múlik a drukk?!

Ezzel ellentétben a negatív stressz sokkal mélyebbről jövő, lelki eredetű. A világunk iszonyatosan felgyorsult, átértékelődtek egyes szerepek. Az ebből fakadó munkahelyi elvárások, családban való szerepek betöltése és ezeknek fontossága mind olyan állapotokat idéznek elő, mint például a túlvállalás, kimerültség, állandó alkalmazkodási és megfelelési kényszer. Ezen érzések velejárója pedig a kedvtelenség, ingerlékenység, türelmetlenség, kiégés, amik akár párkapcsolat, család, munkahely rovására is mehetnek. Emellett immunrendszerünk is gyengül, könnyebben leszünk betegek, és ezeknek köszönhetően egyre zárkózottabbak leszünk, szívesebben töltenénk a napot otthon, egyedül, elbújva a tennivalók elől. Végeredményként pedig könnyen hatalmába keríthet minket a depresszió... Persze csak akkor, ha hagyjuk. :) Szerencsére már vannak megoldások, amik csökkentik, elmulasztják a stresszt.

Az első és legfontosabb, hogy el kell különítened az otthontól a munkahelyet.  Legyen egy határ, amit a munka befejeztével lépj át. Ha megtetted, utána az otthonlétre, magadra vagy az éppen akkori programra fókuszálj. Érkezz meg! Ahhoz hogy ez megtörténjen, oszd be előre az időd. Ha ott vagy egy adott helyen, ne kelljen azon kattognod, hogy még hány dolgot kell elintézned utána vagy másnap. Várd meg, amíg utolér a lelked.  Emberi kapcsolatok rovására mehet, ha egy baráti, családi beszélgetés közben a fejedben még mindig a tennivalóidon vívódsz, ezért mindennek legyen meg az ideje! Nem hiába 24 óra egy nap, ha helyesen beosztod, elég lesz. Tarts heti egyszer - vagy ahányszor igényled :) - énidőt, mikor átgondolod, mi fog történni a következő napokban, hetekben, hónapban. Nekem ehhez óriási segítséget nyújt a Slow Budapest naptára.

Ezen kívül, ami még nagyon jó stresszoldás a meditáció, legalább egy hetes szabi és énidő mellett az a sport. Én a magam nevében csak futásról, biciklizésről és jógáról tudok beszélni, de biztos vagyok benne, hogy minden sport ugyanazt a hatást gyakorolja ránk, csak meg kell találnia mindenkinek a hozzá illőt. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy legalább fél óra intenzív mozgás után elfelejted a nap során felgyűlt problémákat és csak a testedre koncentrálsz. Elég jó érzés, mikor az egész tested, izmaid azért teljesítenek, hogy te le tudj futni legalább 1 kilométerrel többet, mint legutóbb. Emellett a célkitűzések (több idő, hosszabb táv) és azok elérései nagyon is növelik az önbizalmat. A sportnak fantasztikus hatása van! A levezetett feszültséggel együtt növekszik az energiaszintünk, javul a kedélyünk, és ha a problémák nem is oldódnak meg vele, utána sokkal pozitívabban nézünk majd elébük. A mozgás csökkenti a depresszió tüneteit és lefáraszt annyira, hogy ne kelljen álmatlanul forgolódnod éjjel az ágyban. Ezeken kívül jó csapatépítő, és ha a természetben űzöd még több pozitív energia kerül általa a tarsolyodba.

Na, rajtad van már a sportcipőd?

Cikket írta: Domján Julcsi