Város vs. Természet kiállítás

2018.06.24

A Deák 17 Galéria június 13. és augusztus 24. között várja az odalátogatókat,
a Város vs. Természet kiállítás
 kereteiben megtekinthető 10 művész alkotásaival.

A természetnek szurkolva indultam el a kiállításra, és kíváncsian vártam, hogy a város vagy a természet nyeri a mérkőzést. Azon emberek közé tartozom, akik fontosnak tartják és vágynak is a természet közelségére. Gimnáziumi éveim után költöztem fel Budapestre, addig egy zalai kis faluban és vonzáskörzetében töltöttem mindennapjaimat Maugliként. Annak ellenére, hogy magam mögött hagytam Zala zöld dombjait, a Balaton kék vizét, izgatottan vártam a fejleményeket, mikor berendezkedtem első fővárosi albérletembe. Azóta ez a helyzet azért átértékelődött bennem. Szeretem a várost és a lehetőségeit, de őszintén szólva havi rendszerességgel rohanok vissza vidékre, hogy kipihenjem a betondzsungel és a vele járó zsúfoltság okozta fejfájásokat. Egyébként mindig is szívesen fejtegettem az ember és a természet közti kapcsolatot és örültem, hogy a Galéria ehhez a témához gyűjtött alkotásokat. Mert szerintem a kiállítás inkább erről szól - hogy az emberiség hol rombol, hol megpróbálja újjáépíteni azt, amit lerombolt, és nem arról, hogy mi emberek teremtjük újjá a természetet a városban. Valójában oda próbáljuk visszahozni, ahonnan egyszer már kitúrtuk.

A Város vs. Természet kiállítás a mesterséges urbanizáció mellett olyan 21. századi problémákat tár fel a művekbe csomagolva, mint például a hajléktalankérdés, a televízió és a social media hatása. Bemutatja káros szenvedélyeinket és azok megtartását egy fiktív jövőbeli városban, amivel felteszi azt a kérdést, hogy tényleg sosem fogunk tanulni a hibáinkból? (Kerekes Gábor). Ezen kívül még az elmúlás is helyet kap egy mini-arborétumban elolvadó viaszvirágokról készült time-lapse formájában (Énzsöly Kinga). A Szobatigris című festmény (Hatházi László) pedig számomra nem csak a nem odaillő dolgok megtestesülését ábrázolja egy helyen, sokkal inkább elgondolkoztató abban a témában is, hogy vannak országok, ahol természetesnek vélik az egzotikus állattartást.

Szomorú, ahogy az emberiség bánik a természettel. A faportrék (Gosztola Kitti) a lombkoronák csonkítását ábrázolják a képkerettel is, ahogy az elektromos vezetékek vagy teherautók miatt igazítják a lombokat legyen szó parkokról vagy útszélekről. Ezzel ellentétben közösségi kertekről készült fotók (Kállai Márton) szimbolizálják azt a harcot, hogy egy igen apró földet is megművelünk azért, hogy legyen egy kis kert, zöld a városban. - és igen, legyenek tele csodaszép növényekkel a gangok, párkányok, erkélyek, kihasználatlan terek! Az utcákon sétálva sokszor "belebotlok" mély betonból feltörő aprócska, vékony szárú növényekbe. Ez és a kiállítás arculata is azt bizonyítja, hogy a természet erejét nem lehet legyőzni.

Cikkemben nem elemeztem minden kiállító művét, ha felkeltettük az érdeklődéseteket, látogassatok el Ti is és mondjátok el nekünk Ti mit gondoltok a témáról!

A galéria nyitva áll hétfőtől péntekig 10.00-18.00 között.  


Cikket írta: Domján Julcsi

 Minden jog fenntartva 2018
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el